5.rész I Am L

Light Pov.


Mikor felkeltem egy szuszogó Riuzakival találtam szembe magam.
Olyan aranyos.
- Látod én mondtam hogy buzi - nevetett Ryuk
- De akkor nem lehetsz ám itt mikor komolyabbra fordul a dolog, de most csend mert ne felejtsd el, hogy csak én látlak - suttogtam neki.
- Oké elhúztam - és már ott sem volt.
- Riuzaki ébredned kéne - simogattam meg az arcát.
- Hmmm - fordult át felém és majd nem hozzá ért a szája az enyémhez.
Közelebb hajoltam hozzá úgy, hogy ne érjen hozzá a szám, hanem csak épp, hogy súrolja.
- Légyszi - suttogtam.
- Jójó csak még szerettem volna élvezni ezt a helyzetet - mondta mosolyogva, és kinyitotta a szemét.
- Szeretlek - nyomott egy puszit a számra.
Eszembe jutott, hogy tegnap este én is elakartam neki ugyan ezt mondani - A.. Azt hiszem - na tessék elkezdtem dadogni.
- Mi? - mosolyodott el.
- Azt hiszem én is szeretlek - nyögtem ki egy szuszra.
Eltátott szájjal mert rám, szerintem nem számított rá, hogy ezt fogom mondani.
- T..Tényleg? - nahh már ő is dadog.
- Igen szeretlek Riuzaki - és mélyen megcsókoltam.
 Eltávolodott tőlem ami eléggé meglepett.
- Ne haragudj de így nem lehetek veled... - mi van ez most mi?
- Én vagyok L - rendszer hiba.
- M.. Mi van? - ugye most csak szívat az ellenségembe szerettem bele, abba aki a rendőrségnek dolgozik és egy ügynök én komolyan hülye vagyok.
- Sajnálom, hogy eltitkoltam előled de csak te tudod meg a rendőrség, és valójában azért jöttem ebbe az iskolába, mert azt gyanítom, hogy te vagy kira, de nehogy azt hidd, hogy most nem gyanakodom rád 1%-ig és ha az az 1% ott van akkor lehet, hogy te vagy kira.
- Öhm, ha itt tartunk mit akarsz csinálni kirával? - tértem vissza a valóságba monológja után.
- Megcsókolni - oda hajolt és elmélyült a számban - És piszkos dolgokat csinálni vele. De erre most sajnos nincs idő - és fel állt az ágyról.
- Szóval tudod, hogy én vagyok kira? - kérdeztem meglepetten.
- Igen, és azt is tudom, hogy halál listával ölsz, de ez nem minden - itt megállt és oda hajolt hozzám - Én is voltam 2 évvel ezelőtt kira, csak én lemondtam róla, ezért reméltem, hogy a szívem választottja lesz a gyilkos - mosolyodott el. - És nehogy azt hidd, hogy nem foglak feladni a rendőrségnek - adott egy puszit az arcomra.
Nem tudtam megszólalni vagy megmozdulni, és semmit amit tudtam volna.
- De..de akkor engem börtönbe fognak zárni, vagy apám kinyír - tértem magamhoz.
- Nem tudom, megölni azért nem fog de a dutyi az biztos - mosolyodott el.
- Hogy lehetsz ennyire szívtelen, hogy engem börtönbe záratsz? - indultam el felé és megfogtam a pólója nyakánál.
- Így - csókolt meg amivel tudta, hogy elgyengít ezért elengedtem a ruha darabot.
- De addig nem adlak fel a rendőrségnek amég ki nem élveztelek - húzódott perverz mosolyra a szája.
- Utállak - fordultam el tőle.
- Ezt te se gondolod komolyan - hallottam a hangján, hogy mosolyog, nem láttam az arcát mert háttal álltam neki.
- De L ként az ellenségem vagy ezt te is tudod - fordultam vissza,  de addigra már olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a leheletét.
- Tudom. De ha Riuzaki vagyok. Akkor? - nézett fel rám.
- Én minden hogyan szeretlek csak L ként olyan erőszakosan - mosolyodtam el.
- És ha feladlak a rendőrségnek megölsz? - kérdezte de nem láttam félelmet az arcán.
- Lehet, mert nem akarok börtönbe kerülni - néztem ki az ablakon.
- Ahogy gondolod - ölelt meg hátulról.
- Hm akkor hosszú háborúnak nézünk elébe.