Szeretem Light-ot, de ezt akkor se úszhatja meg. Jó én is
voltam kira, de én nem gyilkoltam ennyire nyilvánosan, és nem ennyit. Viszont a
lelkiismeretem furdal, ha ő ott bent lenne én meg itt kint és nem bírnám ki
nélküle.
De most figyelnem kéne az órára, bár nincs szükségem, rá
mert minden tesztem 100%-os, amin mindenki meglepődik, de hát, ha zseni vagyok.
Az óráim gyorsan elteltek. Light-nak még volt egy matekja.
Felmentem a szobánkba, és azon kezdtem el gondolkozni, hogy
hol lehet a halál lista.
Sok keresgélés és agyalás után, ráakadtam a fiók alján egy lyukra,
amibe bele dugtam egy ceruzát, és feltoltam. Egy rejtett fiókban találtam rá az
ádáz füzetre.
- Okos vagy Light! De
velem nem számoltál – mosolyodtam el és kivettem a tárgyat. Ahogy gondoltam
azonnal megjelent Light halálistene.
- Szia – köszöntem rá.
- Nem ér ám turkálni más dolgai között – mordult rám, de nem
is válaszolt a köszönésemre.
- Én Riuzaki vagyok – mosolyogtam.
- A szart, én látom az igazi neved és azt is, hogy meddig
fogsz élni – vigyorgott a képembe.
- Aha, értem – szinte sejtettem, hogy ez lesz de remélem nem
fogja elmondani Light-nak.
- Ugye nem mondod el Light-nak? – adtam hangot a
gondolataimnak, és leültem az ágyra megfelelő távolságra tőle.
- Nem attól ne félj, ha csak nem szeretné a halálisten
szemét, de akkor nekem kell adni a fél életét – dörgölte össze a két tenyerét
gonoszan vigyorogva.
Ekkor nyílt ki az ajtó és Light lépett be. Először rám
nézett, majd a kezemben lévő füzetre.
-Te hülye vagy? - rohant oda hozzám, kikapta a kezemből a
tárgyat, és visszarakta a helyére.
Elkezdett rámolni meg csapkodni majd kirohant a szobából.
-Most megsértődött ám rád – nevetett az az isten nem
teremtette lény.
- Én most utána megyek – rohantam ki az ajtón, de egy mondat
megcsapta a fülem.
- Buzúljatok csak – ordította utánam az a szörny.
Olyan gyorsan futottam, ahogy csak lehetett.
Egy park padján rá is találtam szerelmemre, leültem mellé,
de egyikőnk se szólalt meg.
Végül én törtem meg a
csendet.
- Sajnálom, csak látni akartam milyen a halálistened –
suttogtam.
Közelebb csúsztam és megöleltem, de örömömre nem húzódott
el, sőt visszaölelt.
- Nem semmi baj, én is hibás voltam. Túlreagáltam ezt az egészet
- puszilta meg a fejem tetejét.
Nem tudom, mit csináljak, annyira szeretem, de ha nem
csukatom börtönbe, akkor a híres L népszerűségének vége.
- Min gondolkozol? – nézett le rám egy mosollyal az arcán.
Nem akartam neki hazudni, de az igazat se akartam elmondani.
Felnéztem rá a mellkasáról és megcsókoltam, de arra nem
számítottam, hogy a kettős érzelmek miatt kicsordulnak a könnyeim. Éreztem,
ahogy elhúzódik tőlem és bele néz könnyes szemeimbe.
- Miért sírsz? – simogatta meg az arcomat.
- Nem tudom mit tegyek – zokogtam fel.




